Ábrahám És Izsák - Izsák Története | A Könyvek Könyve | Kézikönyvtár
És monda Izsák:Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? 8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. 9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, * és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. [u'Jak. 2, 21. '] 10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. 11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. 12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. 13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. 14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek.
És tu
Ezek után ettek és ittak kedvükre. A házbeliek szerették volna, ha a leány még tíz napig velük marad, de a szolga esdekelt, hogy ne késleltessék, mert az ő gazdája nagyon várja már visszatértét. Ezért másnap tevékre rakták Rebeka kelengyéjét s mindazt, amit magával akart vinni, ő maga és szolgálólányai is felültek a tevékre, és útra keltek Kánaán felé. Így szerzett Ábrahám asszonyt az ő szolgája révén fiának, aki feleségül vette Rebekát az Úr színe előtt. Ábrahám pedig özvegységében maga is új feleséget vett, Ketúra nevűt, aki hat gyermeket szült neki. Végül boldog öregségében, százhetvenötödik esztendejében, az élettel betelve visszaadta lelkét Teremtőjének. Eljött teteméhez Hágártól való fia, Ismael is, és Izsákkal együtt eltemették atyjukat annak felesége, Sára mellé a Makpéla barlangjába.
Pietro da Cartona (1596—1669): Ágár és Ismail a pusztában (Mózes első könyve 21. 17) A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897) Ismeretlen német mester metszete (1670 körül) Amiképp Isten megígérte, Sára magzatot fogant a méhében, túl kilencvenedik esztendején, és amikor eljött ideje, megszülte fiát, Izsákot. Ábrahám, aki századik évét is betöltötte már, boldogan vette karjába a gyermeket, áldotta Istent, és annak parancsa szerint nyolcnapos korában körülmetélte az újszülöttet. Sára unszolására Hágárt és gyermekét hamarost elűzte a háztól, mert az asszony nem akarta, hogy a szolgáló fia az ő fiával együtt örököljön. Nehéz volt Ábrahám szíve, de Isten is biztatta, hogy engedjen feleségének, mondván: – Igaz, hogy Izsák a te örökösöd, de Ismaelt is nagy néppé teszem, mert a te fiad ő. Ábrahám ezért jókor reggel kelt, kenyeret tett egy iszákba, és azt egy tömlő vízzel Hágár vállára tette, majd karjába adta gyermekét, és útra bocsátotta. Hágár pedig bujdosott a gyermekkel Beérseba pusztájában.
- Erdei sikló eszmei értéke
- Siku Amerikai iskolabusz 2 - Apátvarasd, Lovászhetény, Martonfa, Pécsvárad, Zengővárkony, Baranya
- Ki volt newton
- Őrült vicces rajzok egy nőtől, nőknek, nőkről
- Zöld karika kit 50
- Continental contitech nyíregyháza állás
- Gyermekfejlesztés: Martonné Tamás Márta - Fejlesztőpedagógia
- Ábrahám és izsák története
- Rozi Erdélyi konyhája: Lakodalmas sütemények
- Fenyőkéreg kivonat
- Kecskemét parkolás térkép
- Mészáros zoltán tattoo 2019
7 A Midrás szerint Ábrahám ez alkalommal is imádkozott, ugyanakkor feltétlenül követni kívánta az isteni parancsot, bármi is legyen az. Az ókori bölcsek szerint Ábrahám imájában emlékezteti Istent, hogy azt ígérte, Izsák leszármazottjain keresztül öröklődik majd tovább a család, így nem logikus feláldozni a fiút, még mielőtt családot alapíthatott volna. 8 Izsák feláldozásának története nem hiába lett hát a feltétlen Istenhit szimbóluma, Ábrahám pedig az Örökkévaló előtti alázat példája sok ezer éve. Kövess a Facebookon is: 1Móz 22:1-19 Midrás Rábá 56:8 1Móz 21:12 Zsoltárok 89:33 Misna, Ávot traktátus 5:6 Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 89b 1Móz 18:16-33 Midrás Berésit Rábá 56:10
És swift
Izsák – (Ter) zsidó pátriárka, Ábrahám törvényes fia feleségétől, Sárá 1 tól. Amikor Isten a földön jártában Ábrahámnál vendégeskedett és megígérte az akkor már kilencvenéves Sárának, hogy fiút fog szülni, az hitetlenkedve fölnevetett, ezért kapta utóbb fia a nevét (héberül Jichak: 'nevetett'). Isten parancsára apja kész lett volna feláldozni már felserdült fiát a Mórija hegyén; az utolsó pillanatban angyal közölte, hogy az Úr próbára tette csupán Ábrahám engedelmességét. Apja szerezte ~ számára feleségül a háráni rokonságból való Rebekkát. A házasoknak húsz évig nem született gyermekük; gérári tartózkodásuk alatt ~ apja kalandját ismételte meg Ábimelek 1 udvarában. Utóbb két ikerfiuk született, Ézsau és Jákob 1. Öregkorára ~ megvakult, így szedhette rá felesége, hogy elsőszülöttje, Ézsau helyett Jákobra adja áldását. – Az ~ra vonatkozó hagyomány jóval szegényesebb, mint ami apjához vagy leszármazottaihoz, főleg Jákobhoz és József 1 hez fűződik, így alakja is színtelenebb marad azokénál.
Ábrahám így felelt: "Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam. " Így mentek tovább egymás mellett. 9 Mikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte a fiát és az oltárra helyezte, a fa tetejére. 10 Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. 11 De az Úr angyala rászólt az égből és azt mondta: "Ábrahám, Ábrahám! " "Itt vagyok" – felelte. 12 Az folytatta: "Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem. " 13 Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul a fia helyett. 14 Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "A hegyen, ahol az Úr gondoskodik. " 15 Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, 16 és mondta: "Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak.
És mondta Ábrahám az ő legényeinek: Maradjatok ti itt a szamárral, én pedig és a fiú elmegyünk odáig, hogy leboruljunk; azután visszatérünk hozzátok. És vette Ábrahám az égőáldozathoz való fát, föltette Izsákra, az ő fiára és kezébe vette a tüzet, meg a kést; és mentek ketten együtt. És mondta Izsák Ábrahámnak, az ő atyjának és mondta: Atyám! Az mondta: Itt vagyok, fiam. És ő mondta: Íme, a tűz és a fa, de hol van a bárány az égőáldozatra? És mondta Ábrahám: Isten fogja kiszemelni magának a bárányt az égőáldozatra, fiam; és mentek ketten együtt. Midőn elérkeztek azon helyre, melyet Isten mondott neki, fölépítette ott Ábrahám az oltárt, elrendezte a fát, összekötözte Izsákot, az ő fiát és föltette az oltárra a fa fölé; és kinyújtotta Ábrahám a kezét, vette a kést, hogy levágja az ő fiát. Akkor szólította őt az Örökkévaló angyala az égből és mondta: Ábrahám! Ábrahám! És ő mondta: Itt vagyok. És mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra és ne tégy neki semmit, mert most tudom, hogy istenfélő vagy és nem vontad meg fiadat, a te egyetlenedet tőlem.
